I. rész

Just a happy morning

Lilien: Kedves Naplóm! Már több mint egy félév telt el a suliban. Túl vagyok a felvételin, az angol szóbeli vizsgákon és minden egyéb máson, ami ahhoz segít, hogy bekerüljek a suliba, ahova mindig is járni akartam. Most remekül érzem magam, hiszen az első félévben nagyon sokat tanultam és szerintem igenis kitettem magamért. Igyekeztem mindenben a legjobban teljesíteni és mindent megtenni azért hogy az álmaim mihamarabb teljesüljenek. Azt hiszem ideje most már egy kicsit megpihennem. Egyszerűen csak élvezni akarom az életet, együtt lenni a barátaimmal, akik mellett igazán önmagam lehetek és akik mellett az élet mindig szebb, jobb, és úgy érzed nincs semmi gondod. De igazából még mindig azon agyalok a legtöbbet, hogy mégis hogyan vegyem rá anyáékat arra, hogy a nyáron menjünk ki Amerikába, csupán egy hónapra. Tudom, hogy ez nem megy olyan könnyen, de mégis! Nagyon szeretnék az idén eljutni az USA-ba. Hiszen itt van ez a banda, ez a négy elképesztő srác… AZ ÉLETEM!!! Bármilyen furcsán is hangzik, de berobbantak az életembe, és nem tudok nélkülük élni!!! De mégis hogy győzhetném meg ezzel a szüleimet?! Még sajnos nem igazán tudom, de mindent megteszek azért, hogy ezt mihamarabb elérjem!!! <3 –olvastam vissza reggel a naplómat, ahogy felkeltem, de egy kis gondolkodás után, inkább úgy döntöttem, hogy most nem írok hozzá semmit. Tökéletes ez így ahogy van.

Ma egészen jó kedvem volt ami (meg kell hagyni) nálam elég ritka eset, amikor arról van szó, hogy azért kell felkelnem korán, mert suliba kell mennem. De ma… ma valahogy ez nem zavart. Csak kiugrottam az ágyamból, végignéztem a falamon, és nyomtam egy puszit az egyik falamon lévő BIG TIME RUSH poszterre. LOGAN-nak kettőt is adtam! <3 ;)

Mivel már így is késésben voltam, gyorsan odaszaladtam hát a ruhásszekrényemhez, és elő kaptam egy göncöt. Máskor van, hogy 15 percig filózom azon, hogy mit vegyek fel, de ma igazából legszívesebben pizsamában mentem volna el, így most nem nagyon izgatott a ruhadolog. Énekelve kiszaladtam a konyhába, hogy gyorsan harapjak egy szeletet a szendvicsemből, amit anya készített nekem, de ezt is csak úgy tettem meg, hogy közbe az egyik kezemre próbáltam felráncigálni az ingemet. Anya odalépett, hogy segítsen.

- Nahát, azért ennyire nem kellene sietned! Még a végén félrenyelsz! – kacagott. - Nagyon jó kedved van ma!

- Nem is tudnád menyire! – kiabáltam vissza neki a fürdőszobából, mert addigra már belekezdtem a fésülködésbe.

- Imádom amikor ilyen vagy! –mosolygott rám, mint egy angyal.

- Jajj, tényleg! Majd elfelejtettem! Ma későn jövök, mert hazafele jövet beugrok a lovardába. Megígértem Dorothynak, hogy segítek kitakarítani a boxokat, ő meg cserébe ad nekem egy ingyen órát.

- Rendben! De ha lehet sötétedés előtt érj haza!

- Megpróbálok! – mosolyogtam rá, azzal nyomtam egy csókot az arcára.

Gyorsan még visszaszaladtam, mert a lovardáról beszélve eszembe jutott, hogy oda még csak össze se pakoltam. Elővettem a nagy lovas táskám és rohanva beleraktam, a kobakomat, csizmámat, a fehér versenynadrágom, a lovaglókesztyűm és végezetül egy piszkos, munkásruhát, amit csak és kizárólag istállótakarításra használok.

- Nah, most már tényleg megyek! – kiabáltam be anyunak.

- Rendben! Szeretlek, és vigyázz magadra!

- Én is! Este találkozunk! –néztem rá utoljára még az órára, aztán elsiettem, gondolva, hogy rajtam kívül már biztosan mindenki bent van a suliban. Még a húgom is. Tényleg! Ma annyira jó kedvem volt, hogy észre se vettem, hogy nincs aki kötekedjen velem, hisz ő tegnap a barátnőjénél aludt és onnan mentek suliba. Nah, de erről ennyit. Irány az iskola!