VII. rész

Sziasztok! :)) Milyen volt a napotok? Nekem elég hosszú és fárasztó :P de itt az új rész! :D Kicsit rövidebb, mint a többi, de azért mert a következő hosszú lesz! ;) Viszont sajna azt lehet, hogy csak pénteken tudom legközelebb hozni :/ mert hát eléggé elfoglalt leszek és írnom is kellene tovább az új részeket, mert már egy kissé lemaradtam, de igyekszem!! :P Jó olvasást, remélem mindenkinek tetszik és azért min. 3 kommentet elvárok a folytatásért! :P ;) ♥ További szép napot minden kedves olvasómnak...meg a többieknek is!! :D
( ui.: csütörtökön katasztrófavédelmi versenyre megyek, úgyhogy szurkoljatok légyszii! :P tavaly aranyérmesek voltunk a csapatommal!...reméljük most is így lesz  :D )


The last moments before travelling

Már tényleg késésben voltam így gyorsan előkaptam a legtutibb rövidnadrágomat, nyári felsőmet és a legtrendibb cipőmet. Nagyon szép akartam lenni a mai napon. A fürdőszobában még begöndörítettem egy két tincsemet, felraktam a fejemre a kedvenc napszemcsimet és magamra aggattam még egy pár ékszert. 

Nagyon igyekeztem, hiszen még a kézitáskámba nem pakoltam be, így anya is segített és minden ami kell, összeszedtük…végszóra.

- Jajj! A fényképezőgéped még töltőn van, azért hagytuk ki. – kiabálta anya messziről. – Tedd el gyorsan és aztán minden másodpercről készíts fotót! – nyújtotta át nekem a gépet.

Lilien: - Meglesz anya, meglesz! – nyugtattam meg és bedobtam a táskámba.

- Akkor, kész vagy? – kérdezte anyu nagy levegőt véve.

Lilien: - Azt hiszem igen. – de mivel még nem voltam benne biztos, ezért kétszer is szétnéztem ahol csak lehetett, hogy minden megvan-e, plusz anya is.

- Akkor indulhatunk csajok? – jött ki a szobából apa kómásan.

Lilien, Naomi, Bella: - Még jóhogy!! – kiabáltuk hárman egyszerre.

Elindultunk hát. Mivel messze lakunk, három óra volt az út a repülőtérig. A kocsiban szinte megőrültünk az izgalomtól. Egész úton arról fecsegtünk, hogy mit fogunk csinálni, amint megérkeztünk meg ilyenek…Annyi minden témába jött, hogy megnyugodtunk arról, hogy bőven lesz még mit beszélnünk a repülőn. Bár efelől semmi kétségünk sem volt amúgy sem. Közben anya is elmondta, hogy melyik hotelben fogunk lakni, hogyan tudunk oda eljutni, hogyan tartsuk a kapcsolatot stb., stb. Egyszóval mindent amit csak kell.

Láttam rajta, hogy nagyon aggódik. Nah de hát mit is tehetne. Hiszen a lánya három hónapig a világ másik végén lesz tőle.

Beletelt egy kis időbe, amíg a reptéren lerendeztünk mindent: jegyek, útlevelek, bőröndvizsgálat stb... de végül sikerült. Eljött hát a búcsúzkodás ideje. Anya sírt, apa (férfiasan) de ő is sírt…én is sírtam és csak öleltük egymást. Ha nem adtak nekem 100 puszit, akkor egyet se, és csak hajtogattuk egymásnak, hogy szeretlek és hiányozni fogsz. Még utoljára elmondták gondolataikat és hogy mindennap hívjam őket, de aztán mennünk kellett. Visszanéztem a repülőgép lépcsőjéről, küldtem nekik egy-egy puszit és hangosan odakiabáltam:

Lilien: - Mindennél jobban szeretlek titeket!!! Ti vagytok a világ legjobb szülei és végtelenül köszönöm!!! – könnyeztem, de aztán mennünk kellett.

Szépen elhelyezkedtünk a gépen, ledobtuk csomagjainkat és integettünk ki az ablakon. Még soha nem ültünk repülőn, így ez is még jobban izgalomba hozott minket, de végül felszálltunk és mi csak bámultunk nagy szemekkel kifelé.

Én még mindig nem voltam benne biztos, hogy mindez igaz, de aztán a barátnőim megnyugtattak, hogy igen…ez a valóság!


3 komi és 1-2 feliratkozó után folytatás! ;) <3