Hollywood-i románc: VI. rész

My new life's big day

Hajnali 3 óra van. Ekkor keltett a telefonom az (egyik) kedvenc Big Time Rush számommal.

http://www.youtube.com/watch?v=ihl4iHN2Ni4

De valójában én már rég fent voltam. Sőt egész este mindössze egy órát aludtam. A szemem nem volt hajlandó lecsukódni ilyen izgalomban. De hát nem is számítottam arra, hogy ma egyáltalán aludni fogok, hiszen…MA VAN A NAGY NAP!!! Kipattantam hát az ágyamból, bekapcsoltam egy BTR számot,

http://www.youtube.com/watch?v=Ezo_Hs7t13c

és táncolva, énekelve szökdeltem egyik helyről a másikra. Anya közben benyitott és úgy mosolygott rám, mint még soha életében.

- Nah, hát hogy érzed magad? Izgulsz már?

Lilien: - Most viccelsz? - tártam szét nagyra karjaimat. - Nem is aludtam az éjjel, mert folyamatosan csak azon kattogott az agyam, hogy ez hogy történhet meg velem és lehet, hogy ez csak egy nagyon hosszú, nagyon szép, de mégis valósághű álom. Még mindig nem tudom elhinni ezt az egészet és szerintem egy jó darabig nem is fogom! - magyaráztam.

- Ezen ne is csodálkozz! – nevetett, majd nekidőlt az ajtófélfának és úgy nézett engem, miközben majd szétrobbantam a boldogságtól. Soha nem látott még ennél örömtelibbnek. De ez természetes, hiszen ez életem legeslegcsodálatosabb napja! Az új életem kezdete!

Lilien: - Megcsípnél kérlek? – vártam egy kicsit, mert anya meglepődött. – Mivan?! – kacagtam. – Csak a biztonság kedvéért.

De ő nem megcsípett, hanem elkezdett eszeveszetten csikizni. Őrülten nevettünk és elvoltunk így egy jó darabig, de aztán félbeszakítottam.

Lilien: - Na jó! Most már hagyj készülődni, mert elkésünk! – toltam félre finoman.

- Elkésünk? Te, elkésel! – hangsúlyozta.

Lilien: - Mi? Én ezt most nem értem. – néztem rá bambán.

- Hogy is érthetnéd! Még neked nem szóltam róla. - fogta meg a kezemet.

Lilien: - Mi? Micsoda? – kérdezősködtem. – Miben sántikálsz már megint?

- Tudod… - várt. – Mi nem megyünk veled Los Angeles-be. - jelentette ki aztán végül.

Lilien: - Hogy mivan?? De akkor mégis… Várj! Azt mondtad most nem mehetek egyedül. Ugye nem mondtad vissza az utat?? – kérdeztem tőle rendkívül aggódóan.

- Dehogyis!! Ez volt életem legjobb döntése. Nagyon nagy butaság lenne egy ilyen lehetőséget visszamondani. – kacsintott rám megnyugtatóan, majd leültetett maga mellé. – De még korábban akadt egy kis bökkenő, de nem tehettem meg volna azt veled, hogy emiatt vissza keljen mondani az utat, így megoldottuk. Tudod én és apád nem kaptunk szabadságot. Pláne meg ennyi időre. - húzta félre száját panaszkodva.

Lilien: - De akkor most mi lesz? - értetlenkedtem türelmetlenül.

- Hát…. - nézett rám mosolyogva, de nem tudta befejezni a mondatát, mert csengettek. Csupán ennyit válaszolt: - Nézd meg te magad!

Felugrottam és kiszaladtam, hogy ajtót nyissak (igaz még mindig pizsamában toporzékoltam).

Legnagyobb meglepetésemre a két legjobb barátnőm, Naomi és Bella állt az ajtóm előtt bőrönddel és mindenféle poggyásszal felszerelve.

Lilien: - Nem hiszek a szememnek!! – kiabáltam mindennél boldogabban. Egyszerűen megdermedtem.

Naomi: - Mivan, már be sem hívsz? – kérdezte mosolyogva.

Lilien: - Nem hiszem el! – hajtottam továbbra is ugyanazt. De mindent félbehagyva bejöttek és megöleltek, mi meg csak ugrándoztunk, visitoztunk, sírtunk és nevettünk egyszerre. Úgy szólt ránk anya, hogy azért még mindig hajnal van s mások még aludnának.

Lilien: - Ez most komoly? – kérdeztem odafordulva anyához.

- Amint látod! - mutatott rájuk. - Nagyon sokáig tartott amíg megtudtuk apáddal győzni a csajok szüleit erről az egészről (ami nem is meglepő), de egy kis anyai csodával és hosszas győzködéssel végül sikerült. Úgy gondoltuk... végül is már felnőttek vagytok és hagyni kell nektek szabad teret, hogy járjátok saját útjaitokat. Meg aztán biztosak vagyunk abban, hogy gondoskodni tudtok majd magatokról, de ami a legfontosabb, tudjuk hogy mindig vigyáztok magatokra, egymásra és nálatok jobb gyermekeket (most már felnőtteket) - motyogta - nem is kívánhatnánk, így ha más nem, ti biztosan megérdemlitek ezt és mind azt ami majd ott vár rátok. Veheted ezt egy életre szóló, 18. születésnapi ajándéknak előre is!És...

Lilien: - Nyugi anya! Értem, értem! És már tényleg felnőttek vagyunk! – szakítottam félbe, hiszen én még mindig nem voltam elkészülve és mégsem várhatnak rám örökre. – De, de…- dadogtam. – De, hogy tudtátok ezt ilyen jól titokban tartani? Semmi izgalmat nem vettem észre rajtatok.

Bella: - Hát, azért mi sem olyan régóta tudjuk. – kacsintott rám. – Nah, de ezt majd megbeszéljük a repülőgépen. Bőven lesz rá időnk! – mosolygott.

- Jah és még valami. – szólalt meg anya. – Meghosszabítottuk az időt. Egy hónap helyett három hónapra!!

Lilien: - Hogy micsoda?? – visítottam fel.

- Úgy gondoltuk, ahhoz hogy igazán felfedezd Amerikát, nem elég rá egy hónap és különben sem tervezel (remélem) mást a nyárra, plusz így olcsóbb volt, hogy csak hárman mentek.

Lilien: - Na jóó. Lesz még valami meglepetés amiről csak én nem tudok, mert menten elájulok?!

- Mmm… nem hiszem. – kacagott fel anya, mert kicsit bizonytalanul mondta. - Nah, most már tényleg nyomás készülődni! – mutatott a szobám irányába.

Berohantam és mintha minden eltűnt volna körülöttem, levetettem magam az ágyra és a gondolataimba mélyedtem.

Ezt nem hiszem el, hogy velem történik meg mindez! Én és a két legjobb barátnőm Los Angeles-be utazunk egy egész nyárra! Csak mi, felnőttek nélkül! Három céltudatos tini egy igazi nagyvárosban. Amerika… JÖVÖK!!!