II. rész

In The School

A suliban minden ment a normális kerékvágásban. Megírtunk pár dolgozatot, jót nevettünk az osztálytársakkal, (mint mindig) így hát természetes, hogy mellettük, mindig boldog vagyok. Velük még az sem szomorít el, hogy hat órát kell kibírnom a suliban egyhuzamban.

A negyedik óra tesi volt. Miután átöltöztünk, Bella odajött hozzám, hogy beszéljünk egy kicsit „komolyabb” dolgokról is.

Bella: - Na, mesélj drága! Mizu van a nagy Los Angeles-i úttal?? – bökött oldalba a könyökével, és nézett rám nagyon kíváncsian.

Lilien: - Hát, sajnos nem sok jó. – mondtam lehangolóan. Anya nem akar beszélni róla. Akárhányszor felhozom neki a témát, mindig van valami kifogása, hogy most ne beszéljünk erről. De ha nem most, akkor mikor?! – hajtottam le a fejemet, hogy vissza tudjam fogni a sírást, ami épphogy nem jött ki rajtam.

Bella: - Figyelj! Anyudnak igaza van abban, hogy ez nem megy ilyen könnyen, de azért ez már elég átlátszó dolog, hogy mindig másra tereli a dolgot. – jelentette ki kicsit félve, nehogy megbántson.

Lilien: - Ugye? Nekem is folyton ez jár a fejemben.

Bella: - Szerintem beszélni kellene anyuddal. Mármint, tényleg komolyan leültetni és csak erre összpontosítani.

Lilien: - Tudod mit?! Azt hiszem igazad van. Úgy értem neked mindig igazad van, – nevettem fel - de ma este tényleg leülök vele beszélgetni!

Bella: - Ez a beszéd! – csapott a térdemre. Aztán igyekezz, hogy becserkészd álmaid pasiját! – kacsintott rám.

Tudtam, hogy Logan-re gondol, ezért csak ennyit mondtam:

Lilien: - Hm. (Mintha az milyen könnyű is lenne) – gondoltam magamban. És hol van Naomi? – kérdeztem aztán hirtelen másra terelve a szót.

De amint kimondtam, kedves kis barátnőnk máris ott volt mellettünk.

Naomi: - Hé csajok! Jön a tanár!

Zoli (bá): - Na gyerünk lányok, be a tornaterembe! – kiabálta végig a folyosót a tanárunk.

Hát igen… ma elég sok dolgunk volt. Egész órán keményen kosaraztunk, hogy fel tudjunk készülni a hétvégi meccsre, de ez engem most annyira nem érdekelt!

Ezt a tanár is észrevette rajtam, mert egész idő alatt csak bambultam, és gondolkodtam az élet dolgain. De végül nem szólt semmit. Csoda, hogy egy labda fejbe nem talált egyáltalán.

Délben, gyorsan megebédeltem a suliban, de még arra sem volt időm, hogy hazamennyek, így egyenesen a lovarda felé vettem utamat. Naomi és Bella elkísértek. Igaz, 15 perces volt az út gyalog, de nekem most csupán 5 percnek tűnt, mert egész úton kacagtunk és beszélgettünk. 

Mikor megérkeztünk, elköszöntek és hazasiettek, hogy legyen elég idejük felkészülni a holnapi angol dolgozatra. Ohh, én majd megtanulom gyorsan itt amit kell. Meg amúgy is én angolra nem szoktam tanulni mert azt tudom. – vigyorogtam magamban. Majd elindultam a boxok felé.