My new life's big day
Hajnali 3 óra van. Ekkor keltett a
telefonom az (egyik) kedvenc Big Time Rush számommal.
De valójában én már rég fent
voltam. Sőt egész este mindössze egy órát aludtam. A szemem nem volt hajlandó
lecsukódni ilyen izgalomban. De hát nem is számítottam arra, hogy ma egyáltalán
aludni fogok, hiszen…MA VAN A NAGY NAP!!! Kipattantam hát az ágyamból,
bekapcsoltam egy BTR számot,
és táncolva, énekelve szökdeltem egyik helyről a
másikra. Anya közben benyitott és úgy mosolygott rám, mint még soha életében.
- Nah, hát hogy érzed magad? Izgulsz
már?
Lilien: - Most viccelsz? - tártam szét nagyra karjaimat. - Nem is aludtam az
éjjel, mert folyamatosan csak azon kattogott az agyam, hogy ez hogy történhet
meg velem és lehet, hogy ez csak egy nagyon hosszú, nagyon szép, de mégis
valósághű álom. Még mindig nem tudom elhinni ezt az egészet és szerintem egy jó
darabig nem is fogom! - magyaráztam.
- Ezen ne is csodálkozz! – nevetett,
majd nekidőlt az ajtófélfának és úgy nézett engem, miközben majd szétrobbantam
a boldogságtól. Soha nem látott még ennél örömtelibbnek. De ez természetes,
hiszen ez életem legeslegcsodálatosabb napja! Az új életem kezdete!
Lilien: - Megcsípnél kérlek? – vártam egy
kicsit, mert anya meglepődött. – Mivan?! – kacagtam. – Csak a biztonság
kedvéért.
De ő nem megcsípett, hanem elkezdett
eszeveszetten csikizni. Őrülten nevettünk és elvoltunk így egy jó darabig, de
aztán félbeszakítottam.
Lilien: - Na jó! Most már hagyj készülődni, mert
elkésünk! – toltam félre finoman.
- Elkésünk? Te, elkésel! – hangsúlyozta.
Lilien: - Mi? Én ezt most nem értem. – néztem rá
bambán.
- Hogy is érthetnéd! Még neked nem
szóltam róla. - fogta meg a kezemet.
Lilien: - Mi? Micsoda? – kérdezősködtem. – Miben
sántikálsz már megint?
- Tudod… - várt. – Mi nem megyünk veled
Los Angeles-be. - jelentette ki aztán végül.
Lilien: - Hogy mivan?? De akkor mégis… Várj! Azt
mondtad most nem mehetek egyedül. Ugye nem mondtad vissza az utat?? – kérdeztem tőle
rendkívül aggódóan.
- Dehogyis!! Ez volt életem legjobb
döntése. Nagyon nagy butaság lenne egy ilyen lehetőséget visszamondani. –
kacsintott rám megnyugtatóan, majd leültetett maga mellé. – De még korábban akadt egy kis bökkenő, de nem
tehettem meg volna azt veled, hogy emiatt vissza keljen mondani az utat, így
megoldottuk. Tudod én és apád nem kaptunk szabadságot. Pláne meg ennyi időre. - húzta félre száját panaszkodva.
Lilien: - De akkor most mi lesz? - értetlenkedtem türelmetlenül.
- Hát…. - nézett rám mosolyogva, de nem
tudta befejezni a mondatát, mert csengettek. Csupán ennyit válaszolt: - Nézd
meg te magad!
Felugrottam és kiszaladtam, hogy ajtót nyissak (igaz
még mindig pizsamában toporzékoltam).
Legnagyobb meglepetésemre a két legjobb
barátnőm, Naomi és Bella állt az ajtóm előtt bőrönddel és mindenféle
poggyásszal felszerelve.
Lilien: - Nem hiszek a szememnek!! – kiabáltam
mindennél boldogabban. Egyszerűen megdermedtem.
Naomi: - Mivan, már be sem hívsz? – kérdezte mosolyogva.
Lilien: - Nem hiszem el! – hajtottam továbbra is
ugyanazt. De mindent félbehagyva bejöttek és megöleltek, mi meg csak
ugrándoztunk, visitoztunk, sírtunk és nevettünk egyszerre. Úgy szólt ránk anya,
hogy azért még mindig hajnal van s mások még aludnának.
Lilien: - Ez most komoly? – kérdeztem
odafordulva anyához.
- Amint látod! - mutatott rájuk. - Nagyon sokáig tartott amíg
megtudtuk apáddal győzni a csajok szüleit erről az egészről (ami nem is meglepő), de egy kis anyai
csodával és hosszas győzködéssel végül sikerült. Úgy gondoltuk... végül is már felnőttek vagytok és hagyni kell nektek szabad teret, hogy járjátok saját útjaitokat. Meg aztán biztosak vagyunk abban, hogy gondoskodni tudtok majd magatokról, de ami a legfontosabb, tudjuk hogy mindig
vigyáztok magatokra, egymásra és nálatok jobb gyermekeket (most már felnőtteket) - motyogta - nem is kívánhatnánk,
így ha más nem, ti biztosan megérdemlitek ezt és mind azt ami majd ott vár rátok. Veheted ezt egy életre szóló, 18. születésnapi ajándéknak előre is!És...
Lilien: - Nyugi anya! Értem, értem! És már tényleg felnőttek vagyunk! – szakítottam
félbe, hiszen én még mindig nem voltam elkészülve és mégsem várhatnak rám
örökre. – De, de…- dadogtam. – De, hogy tudtátok ezt ilyen jól titokban
tartani? Semmi izgalmat nem vettem észre rajtatok.
Bella: - Hát, azért mi sem olyan régóta tudjuk.
– kacsintott rám. – Nah, de ezt majd megbeszéljük a repülőgépen. Bőven
lesz rá időnk! – mosolygott.
- Jah és még valami. – szólalt meg anya.
– Meghosszabítottuk az időt. Egy hónap helyett három hónapra!!
Lilien: - Hogy micsoda?? – visítottam fel.
- Úgy gondoltuk, ahhoz hogy igazán
felfedezd Amerikát, nem elég rá egy hónap és különben sem tervezel (remélem)
mást a nyárra, plusz így olcsóbb volt, hogy csak hárman mentek.
Lilien: - Na jóó. Lesz még valami meglepetés
amiről csak én nem tudok, mert menten elájulok?!
- Mmm… nem hiszem. – kacagott fel anya,
mert kicsit bizonytalanul mondta. - Nah, most már tényleg nyomás készülődni! –
mutatott a szobám irányába.
Berohantam és mintha minden eltűnt volna
körülöttem, levetettem magam az ágyra és a gondolataimba mélyedtem.
Ezt nem hiszem el, hogy velem történik
meg mindez! Én és a két legjobb barátnőm Los Angeles-be utazunk egy egész
nyárra! Csak mi, felnőttek nélkül! Három céltudatos tini egy igazi
nagyvárosban. Amerika… JÖVÖK!!!
( folytatás a kövii részben ;) 3 komi, és már holnap hozom is; nagyon remélem, hogy mindenkinek tetszett! ♥ :D )