( ui.: csütörtökön katasztrófavédelmi versenyre megyek, úgyhogy szurkoljatok légyszii! :P tavaly aranyérmesek voltunk a csapatommal!...reméljük most is így lesz :D )
The last moments before travelling
Már tényleg késésben voltam így gyorsan
előkaptam a legtutibb rövidnadrágomat, nyári felsőmet és a legtrendibb cipőmet.
Nagyon szép akartam lenni a mai napon. A fürdőszobában még begöndörítettem egy
két tincsemet, felraktam a fejemre a kedvenc napszemcsimet és magamra aggattam még egy pár ékszert.
Nagyon igyekeztem, hiszen még a kézitáskámba nem pakoltam be, így anya is segített és minden ami kell, összeszedtük…végszóra.
Nagyon igyekeztem, hiszen még a kézitáskámba nem pakoltam be, így anya is segített és minden ami kell, összeszedtük…végszóra.
- Jajj! A fényképezőgéped még töltőn
van, azért hagytuk ki. – kiabálta anya messziről. – Tedd el gyorsan és aztán
minden másodpercről készíts fotót! – nyújtotta át nekem a gépet.
Lilien: - Meglesz anya, meglesz! – nyugtattam
meg és bedobtam a táskámba.
- Akkor, kész vagy? – kérdezte anyu nagy
levegőt véve.
Lilien: - Azt hiszem igen. – de mivel még nem
voltam benne biztos, ezért kétszer is szétnéztem ahol csak lehetett, hogy minden
megvan-e, plusz anya is.
- Akkor indulhatunk csajok? – jött ki a
szobából apa kómásan.
Lilien, Naomi, Bella: - Még jóhogy!! – kiabáltuk hárman
egyszerre.
Elindultunk hát. Mivel messze lakunk,
három óra volt az út a repülőtérig. A kocsiban szinte megőrültünk az
izgalomtól. Egész úton arról fecsegtünk, hogy mit fogunk csinálni, amint
megérkeztünk meg ilyenek…Annyi minden témába jött, hogy megnyugodtunk arról, hogy
bőven lesz még mit beszélnünk a repülőn. Bár efelől semmi kétségünk sem volt
amúgy sem. Közben anya is elmondta, hogy melyik hotelben fogunk lakni, hogyan tudunk oda eljutni, hogyan tartsuk a kapcsolatot stb., stb.
Egyszóval mindent amit csak kell.
Láttam rajta, hogy nagyon aggódik. Nah
de hát mit is tehetne. Hiszen a lánya három hónapig a világ másik végén lesz
tőle.
Beletelt egy kis időbe, amíg a reptéren
lerendeztünk mindent: jegyek, útlevelek, bőröndvizsgálat stb... de végül sikerült. Eljött hát a búcsúzkodás ideje. Anya
sírt, apa (férfiasan) de ő is sírt…én is sírtam és csak öleltük egymást. Ha nem
adtak nekem 100 puszit, akkor egyet se, és csak hajtogattuk egymásnak, hogy
szeretlek és hiányozni fogsz. Még utoljára elmondták gondolataikat és hogy
mindennap hívjam őket, de aztán mennünk kellett. Visszanéztem a
repülőgép lépcsőjéről, küldtem nekik egy-egy puszit és hangosan odakiabáltam:
Lilien: - Mindennél jobban szeretlek titeket!!!
Ti vagytok a világ legjobb szülei és végtelenül köszönöm!!! – könnyeztem, de aztán
mennünk kellett.
Szépen elhelyezkedtünk a gépen, ledobtuk csomagjainkat és
integettünk ki az ablakon. Még soha nem ültünk repülőn, így ez is még jobban izgalomba
hozott minket, de végül felszálltunk és mi csak bámultunk nagy szemekkel
kifelé.
Én még mindig nem voltam benne biztos,
hogy mindez igaz, de aztán a barátnőim megnyugtattak, hogy igen…ez a valóság!
3 komi és 1-2 feliratkozó után folytatás! ;) <3
3 komi és 1-2 feliratkozó után folytatás! ;) <3
Wooww eszméletlen jó lett*-*nagyon kiváncsi vagyok az egész ùtjukra*.*De akkor ök most magyarok.xd vagy mi melyik országba lanak h a világ másik fele?De..gondolom ha magyarok tudnak angolul.nem??xdd
VálaszTörlés♥Köszönöm szépen nagyon aranyos vagy és 1. komizóó+olvasóó *__* mint mindig! :DD♥
VálaszTörlésHát, elsőnek annak indult, de am nem...britek >< de az a következő részben ki is fog derülni! ;) ha viszont magyarnak írtam volna őket, akk igen, úgy lett volna xd de végül britek lettek D:
jah...és ott egy kicsit túlozva írtam, hogy a világ másik végén :P :))
Nagyon jó lett! *--*
VálaszTörlésKöviiit, de gyorsan :DD
Köszönöm!! :DD Még nincs kész:P de igyekszem :D + még kell 1 komi, meg jó lenne ha iratkoznának is fel, de lehet, hogy most az nem veszem figyelembe, viszont a 3 komit megvárom ;) :D
VálaszTörlésWow *.* Nagyon jó!!!!!!!!!!! Kövit gyorsan!!! :D *.*
VálaszTörlés*.* Köszönöm!!! <3 ;) <3
VálaszTörlés