IV. rész

Good luck

Amikor hazaértem a lovardából, nagyon fáradt voltam, így hát gyorsan elmentem letusolni, majd átöltöztem a pizsimbe, hogy végre befeküdhessek a jó puha, meleg ágyamba. Ám eszembe jutott, hogy meg kellene említenem anyának a Los Angeles-i utat, hiszen nem várhatok örökre. Minél jobban húzom az időt, annál rosszabb és annál kevesebb az esélyem. De félek, hogy mit szólna hozzá, hogy már megint ezen a témán lógok! Hisz a múltkor is kiakadt azon, hogy nem értettem meg, hogy nekünk most nincs erre pénz, meg azért elutazni a „világ másik oldalára”… nahát igen, nem a legegyszerűbb. De ha mégis sikerülne, soha többet nem kérnék semmi komoly dolgot az életben, mert nekem most ez a legfontosabb: hogy a nyáron elmehessek Amerikába, hisz ha nagy szerencsém van, akkor el tudok menni egy BTR koncertre is és… és láthatom őket és...!!! *_* Ohh… mennyország.

Annyira elkalandoztam, hogy észre se vettem, mikor anyu bejött a szobámba. Jó éjt puszit akart adni, de én előbb leültettem magam mellé.

- Anya!  - mondtam aggódó szemekkel.

- Mondjad kicsim! Csak nincs valami baj?

- Hát… nincs, de… - és még csak be sem tudtam fejezni, amit mondani szerettem volna, mert anya elcsitított. Tudta, hogy mit akarok.

- Kislányom! Nem megbeszéltük már ezt egy párszor?! Tudom, hogy az idén mindennél jobban szeretnél kimenni Amerikába és azt is tudod, hogy én pedig mindennél jobban szeretném is neked ezt megvalósítani, hiszen tudom milyen nehéz küzdeni az álmaidért. Kiskoromban én is nagyon sokat álmodoztam, de nekem fele annyi se teljesült belőle, mint neked. Éppen ezért, szeretném ha neked viszont minden vágyad teljesülhetne és ebben segíteni is fogok ahogy csak tudok, de… de egy ilyen utazás nagyon bonyolult dolog. A repülőjegy már maga száz ezreket ér, ha az egész család menne, hiszen egyedül nem mehetsz! Akkor találnod kell szállást is, és el kell látnod magadat. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyi papírmunkával jár az, hogy "átengedjenek" minket oda. - mutatott macskakörmöt ujjaival. És akkor azt még meg sem említettem, hogy mennyibe fog kerülni most neked az egyetem. Arra is félre kell ám tenni. És nem is lenne semmi baj; ha lenne saját kereseted, mehetnél ahova szeretnél, de amíg nincs...

- Én tudom anya, de nagyon-nagyon … - vágtam bele a szavába, majd ő ismét elcsitított. - De, te nem tudod mennyit jelent nekem ez a négy srác. Lehet, hogy neked csak egy banda négy átlagos tinivel, de nekem nem! Kimondhatatlanul imádom őket és mindent ami körülöttük történik. Az országot, a várost, a pörgős életet, a hírnevet, mindent! Ezt egyszerűen nem is lehet elmagyarázni! Ezt érezni kell! - ha már itt tartunk, éreztem is ahogy a könnyeim végigcsordultak az arcomon, anya pedig odanyúlt, hogy finom kezével letörölje őket. 

- Igyekszem mindent megtenni ennek érdekében, de nem ígérhetek semmit. Most pedig pihend ki magad! Hosszú napod volt, ahogy nekem is. – nyomott egy nagy puszit az arcomra.

Fel akart állni, de én a kezénél fogva visszarántottam.

- Anya!

- Mondjad drágám!

- Szeretlek! - mondtam, de még mindig sírtam.

- Én is kicsim! Nagyon, nagyon szeretlek! De egyet fogadj meg nekem! – nézett rám nagyon komoly tekintettel. – Akárhogyan is alakul az idei nyár, (még hogyha nem is teljesül most amit szeretnél), SOHA ne add fel az álmaidat, és mindig küzdj értük!!! Ha nem is most, (és nem is az én segítségemmel, hanem a saját akaratodból)… de egyszer teljesülni fognak álmaid!

- Úgy lesz anya! – bólintottam rá kicsit komolyan, de mégis sírva. – Megígérem, hogy mindent megteszek ennek ügyében!!!

- Büszke vagyok rád! Büszke, amiért ilyen kitartó vagy! – mondta végezetül, aztán kiment.

Én pedig belenyomtam a fejemet a párnába, mert úgy éreztem még jobban rám tör a sírás, de aztán rájöttem, hogy ez semmivel nem visz előrébb, így inkább megfogtam a fülhallgatómat, a telefonomat
és úgy döntöttem, hogy ma este Big Time Rush-ra fogok elaludni, mert ez mindig feldobja a kedvemet.
http://www.youtube.com/watch?v=X1FqOGDPVHs
Durcizva hát befordultam a fal felé és pár perc múlva már el is szundítottam.