VIII. rész

Sziasztok! :) Kicsit késve, de megszületett az új rész! Nagyon remélem, hogy ez is nagyon fog nektek tetszeni ♥!! Élvezzétek, komizzatok és (ha még nem tettétek meg, akkor) iratkozzatok fel!! Nem tudom, hogy a kövit mikor hozom legközelebb, nagyon igyekszem, de nem ígérek semmit.:P /És előre szeretnék szólni, hogy nagyon-nagyon sajnálom, ha csak irtó későn hozom a következőt, de most egy "picikét" leálltam az írással, mivel mostanában eléggé elfoglalt vagyok és kevés időm van. :( De remélem hogy ez nem okoz bajt senkinek, ugyanis nagyon szeretném, ha továbbra is olvasnátok a blogom és továbbra is izgatottan várnátok a folytatás! Kitartást:P/...De addig is Jó olvasást kívánok mindenkinek! :D


Because this is America

Naomi: - Ohh, nézzétek, nézzétek!!! – kiabálta Naomi, miközben ujjával az ablakra mutogatott és szinte teljesen hozzátapadt az üveghez. – Ott van New York! Ti elhiszitek ezt?!

Addigra már mi is úgy bámészkodtunk kifele az ablakon mint az óvodások. Nagyon be voltunk zsongva. De hát mit csináljon az ember, ha most repül elsőnek életében?!

Lilien: - És tényleg! – jelentettem ki ámuldozva.

Teljesen tisztán láttuk az egész várost, szóval nagyon alacsonyan repülhettünk.

Bella: - Aztaa! Ott a szabadságszobor! Huh, de milyen picii! – nevetett fel és erre mi is elkezdtünk kacagni. Ez olyan Carlos-os volt. ;)

Lilien: - Hé csajok! Ugye tudjátok, hogy mindenki minket bámul a gépen? – jelentettem ki kissé elvörösödve a sok nevetéstől.

Bella, Naomi: - Minket ez nem zavar! – kiáltották szinkronba, és mivel egyszerre mondták, ököllel egymás kezének ütöttek és még rakéta hangot is adtak hozzá. Tényleg úgy viselkedtünk egy kicsit mint a gyerekek, de hát nagyon- nagyon élveztük ezt az egészet, és nálunk ez így szokás! ;)

Lilien: - Végülis! Biztosan bejövünk nekik! – kacsintottam rájuk.

Bella: - Oh-oh! – pattant fel hirtelen. - Én már ki is néztem magamnak egy szuper szexi pasit! – emelkedett ki büszkén a székből és tekintetével a mellettünk ülő hájpacnira mutatott.

Lilien: - Na nee! Én már hamarabb észrevettem. – fogtam le Bella kezét.

Naomi: - De én stoppoltam le legelőbb!! – kiabáltunk egymás ellen.

Nagyon jól esett hülyéskedni, persze most is felhívtuk magunkra a figyelmet. De mi nem bántuk. Legalább tudják, hogy milyenek a britek.

Tényleg őrülten nevettünk minden kis apróságon ami számunkra újdonság volt a repülőgépen. Aztán jókedvünket egy csinosan felöltözött „stewardess” szakította félbe.

- Elnézést hölgyeim! Parancsolnak valamit? – mutatott kezével a bőségesen megterített asztalra.

Lilien: - Na, lányok? – fordultam hozzájuk kérdően.

Naomi: - Nem, köszönöm szépen, még egyelőre semmit sem szeretnék. Talán majd később.

Bella: - Én igen! Egy pohár ásványvizet kérnék, de semmi többet. Egészen kimelegedtem ebben a sok kacagásban – húzta el egy kicsit ujjával pulcsija gallérját a nyakától.

- Tessék! – adta oda Bellának a tiszta vizet. – És maga? – nézett rám.

Lilien:  - Öhmm… - gondolkoztam egy kicsit, aztán elkezdtem felsorolni: - Rendben, akkor szeretnék egy óriás burgert dupla sajttal és extra majonézzel, 3 doboz narancslevet, 2 csomag chips-et, egy-egy csomag mogyorót és magot, valamint egy üveg szénsavmentes ásványvizet.  – mosolyogtam.

- Értem. Még valamit esetleg? – nézett rám elég furcsán.

Lilien: - Nem, köszönöm ennyi lesz – fordultam oda barátnőimhez. Mellesleg ők is lefagytak egy picikét az előzőek hallatán, így elkezdtem össze-vissza hadonászni szemük előtt a kezeimmel.

Lilien: - Most mi van? – kérdeztem nevetve. Ha már repülőgépen ülünk és stewardess-ek kínálgatnak finomabbnál finomabb dolgokkal, akkor miért ne adnánk meg a módját?! – magyarázkodtam. És különben is… ma még nem is ettem semmit! – haraptam bele jóízűen a sajtburgerbe, de itt abba is hagytam, mert ismét őrült nevetésbe kezdtünk.

Bella: - És akkor ezt mind magadnak rendelted? – kérdezte, gyanakodva.

Lilien: Dehogy! Nyomtam a kezükbe a rágcsálnivalót. – Magunknak! – hangsúlyoztam ki.

Naomi: - Jajj csajok! Imádlak titeket! És imádom az életet! – kiabálta, majd jó szorosan megöleltük egymást.

Az út során még rengeteg szépséget láttunk, aztán egyszer csak, miközben zenét hallgattam kitaláltam valamit.

Lilien: - Figyu lányok! – kaptam ki fülemből a fülhallgatómat. - Lehet, hogy ezek után most már tényleg totál hülyének fognak nézni minket, de nem izgat! Mi lenne ha elkezdenénk énekelni egy kis ütős dallamot, hogy azért mégse csapjunk olyan nagy zajt, de nyomaszt ez a csönd! – néztem rájuk kérdően.

Naomi: - És pontosan mire is gondolsz?

Bella: - Jah, mert tényleg nem kéne túl feltűnőnek lennünk. – kacagott.

Lilien: - Nem, nem is lesz az, csak… csak, hogy fel dobjuk egy kicsit a hangulatot. Olyan csöndbe van itt mindenki. – gondolkoztam.

Bella: - Talán, mert a repcsin így szokás?! – tárta szét karjait.

Lilien: - Jó, tudom, de én nem vagyok ehhez szokva. Na várjatok egy kicsit… - csitítottam el őket, aztán elkezdtem dúdolgatni és hozzá csettintgettem ujjaimmal. Végül kijött belőlem, egy kis dal, amit előbb halkan, majd egyre hangosabban énekeltem: - We go to America! We go to America!

Elsőnek csak néztek rám, de aztán..

Bella: - We go to America!

Naomi: - We go to America! Ohh, yeah! – nevettünk, de aztán azt vettük észre, hogy lassan egyre többen kezdenek, dobogni lábaikkal a ritmusra és tapsolnak.

- We go to America! We go to America!… - aztán szépen sorba kapcsolódtak be hozzánk, és egy nagyon aranyos és ritmusos kis dal lett belőle, majd mikor befejeztük, felálltunk és mindenki megtapsolt minket (erre mi a helyzet kedvéért pukedliztünk egyet és kezünkkel úgy tettünk mintha megfognánk láthatatlan szoknyánkat). Nagyon jó érzés volt.

Így a siker örömére adtunk egymásnak egy hármas pacsit, majd belehuppantunk kényelmes székeinkbe. De éppen ahogy leültünk, egy nő hangja szólalt meg a hangosbemondóban:

- Kérem kapcsolják be öveiket. Hamarosan leszállunk. Köszönjük!

Lilien: - Ááh, mindjárt ott vagyunk!! – kapott el az izgalom.

Bella: - Ne is mond! Menten elájulok. – legyezte magát.

Naomi: - Jajj nyugii már. Egyszer már csak el tudjuk hinni izgalom nélkül, hogy itt vagyunk. – rázta fejét.

Furcsálva néztünk rá Bellával.

Naomi: - Nah jóó! De az a nap nem ma lesz. – nevetett fel. – Ehhez, tényleg idő kell, hogy feldolgozzuk. Mindjárt szétrobbanok az örömtől. – és ismét csak kacagtunk.

Éreztük, ahogy a repülőgép finoman földet ér. Összeszedtük kézitáskáinkat és a kijárat felé vettük utunkat. Ahogyan kiléptem a repülőgép ajtaján, gyönyörű látvány terült elém, így megálltam egy kicsit, becsuktam a szemem és vettem egy mély levegőt, hogy végre magaménak tudhassam ezt a csodálatos helyet.

Lilien: - Megérkeztünk! – engedtem ki egy könnyed sóhajt.

Bella: - Tehát ez a LAX repülőtér! – ámuldozott.

Naomi: - Nem semmi!

Bementünk hát az épületbe, hogy túlessünk még az utolsó bőrönd és papírvizsgálatokon, aztán elindultunk a kijárat felé.

Fogtam egy taxit, amely egészen a belvároson keresztül elvitt minket a híres Hollywood Roosevelt Hotelig… a szállásunkig.

A város valami eszméletlen. Természetesen most is hoztuk a formánkat, és az autó ablakán menet közbe kibújva kiabáltunk.

Lilien: - Los Angeles!!! – Itt vagyunk!!!

http://www.youtube.com/watch?v=7TiAmdzQL54

A kocsiból kiszállva elakadtam a lélegzetem.

Naomi: - Na ne!

Lilien: - Aztaa! Soha nem gondoltam volna, hogy én egyszer ebben a hotelben fogok megszállni. Gyönyörű! – kiáltottam fel.

Bella: - Gyönyörű, és híres – egészítette ki. – Hihetetlen!

Lilien: - Az! – most egyszerűen más nem is jutott az eszembe. Csak álltunk kezünkben a táskákkal és bámultuk, a járókelőket, a hotelt, a várost… Amerikát! – Hát… anya nem mondta, hogy ilyen drága szállást választottak nekünk, de meg kell hagyni jó az ízlésük. – kacsintottam rájuk, ők pedig kacagtak.

Elég sokáig nézelődtünk, és a nagy ámulatból a sofőr dudája ébresztett fel minket.

Lilien: - Jajj elnézést! – fordultam hozzá. – Máris pakolunk, fizetünk és el is mehet, csak tudja még nekünk nagyon új itt minden és... – magyarázkodtam.

- Semmi baj kisasszony! – szólalt meg végül egy kellemes férfi hang. – Nap mint nap turistákat viszek egyik helyről a másikra, így hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy néha 15 percig várok érkezés után a történésekre. Ha érti, hogy mire gondolok. – mosolygott rám.

Én egy apró fejbiccentéssel válaszoltam, hogy igen.

- És honnan érkeztek, ha szabad megkérdeznem?

Bella: - Londonból! Kapta hátra hirtelen fejét a kérdésre.

- Ejjha! – Hát az sem a legrosszabb város. Szívesen elmennék már oda. Én annyira nem szeretem ezt a mozgalmas életet ami LA-ban folyik. De persze a meleget nem szívesen hagynám itt! - nevetett fel.

Lilien: - Hát igen! Ez önmagáért beszél. De, azt hiszem én már meguntam azt a várost, (a hideget) és ezért is szeretnék új életet kezdeni ITT, minél hamarabb. – hangsúlyoztam ki; közben a sofőr kiszállt az autóból, felnyitotta a csomagtartó tetejét és elkezdte kipakolni bőröndjeinket.

Naomi: - Köszönjük szépen! – vette át a táskákat.

- Nagyon szívesen! 10 dollár lesz. – nyújtotta tenyerét felém.

Lilien: - Máris, egy pillanat. – mutattam ujjammal és elkezdtem kotorászni a táskámban.  – Tessék, ez 11 dollár, de nem kérek vissza. – zártam össze udvariasan kezét. Kedves fickónak tűnt, és az autóban láttam is egy képet a családjáról, úgyhogy gondoltam úgyis jó helyre megy a pénz.

- Köszönöm szépen. Maguk nagyon aranyosak! – hálálkodott. – Egyébként a nevem Bobby – nyújtotta karját kézfogásra – és itt a névjegyem, ha bárhova fuvar kellene, netalántán ha szétnéznének, tudok ám nagyon jó turistavezető is lenni… de bármilyen segítség kellene ebben a nagy városban, én itt leszek. Ti nem olyanok vagytok, mint manapság a többi tinédzser – fejezte be végül.

Bella: - Nagyon szépen köszönjük! – vette át a kártyát.

Bobby: - További szép napot! Aztán ügyesen bánni ezzel a várossal. – kukkantott még ki utoljára az ablakon, aztán elhajtott.

Lilien: - Viszlát! – kiabáltam utána, de ő valószínűleg már nem hallotta. - Huh, gyerekek! Fel kellesz ám kötni a gatyánkat ha az árakat nézzük. – vágtam huncut fejet.

Naomi: - Te most viccelsz? – nézett rám furcsállóan.

Lilien: - Jajj! Még jó hogy viccelek. Délután irány a város és… shopping!! – fejeztük be egyszerre hárman.

Lilien: - Elvégre ez LA!!! <3

4-5 komi után folytatás! :) (remélem több is lesz ;)♥ :D
ui.:az éneklős rész úgy lesz érdekes, ha kitaláltok rá magatoktól vmi jót és éneklitek xd mert amikor én írtam, akkor énekeltem hozzá és úgy szuper volt ;)